A magnézium-klorid 74,54% klórból és 25,48% magnéziumból álló kloridvegyület; kémiai képlete MgCl2 és molekulatömege 95,21. Színtelen, szagtalan monoklin kristályokként jelenik meg pelyhek, szemcsék vagy csomók formájában. Keserű ízű, erősen higroszkópos, vízben és etanolban jól oldódik. Relatív sűrűsége 2,316 és 2,33 között van (25 fokon), olvadáspontja 714 fok, forráspontja 1412 fok. Különféle hidratált formában létezik, mint például MgCl2·12H2O és MgCl2·6H2O, ahol a magnézium-klorid-hexahidrát (MgCl2·6H2O) a legstabilabb forma szabványos hőmérsékleten és nyomáson. Kis szénatomszámú alkoholokban oldva kristályos alkoholadduktumot képezhet; zárt tartályban gáznemű ammóniával reagál, és megfelelő adduktokat képez; és olvadt vízmentes állapotában elektromos áram alatt elektrolízisen megy keresztül, hogy magnézium-fémet és klórgázt állítsanak elő.
A magnézium-klorid-lerakódások elsősorban a Kaidam-medence sós tavaiban találhatók, a Qinghai állambeli Golmudban található Qarhan Salt Lake Nemzeti Bányapark kiváló példa erre. Ezt úgy állítják elő, hogy először a magnézium-klorid-hexahidrátot fokozatosan dehidratálják a dihidráttá, majd ezt követően további dehidratálást végeznek hidrogén-klorid gázzal. A vegyiparban létfontosságú szervetlen nyersanyagként szolgál magnéziumtermékek, például magnézium-karbonát, magnézium-hidroxid és magnézium-oxid előállításához, valamint fagyálló szerek alapanyagaként szolgál. A kohászati iparban fémmagnézium (olvadt só elektrolízissel), folyékony klór és nagy tisztaságú magnézia előállítására használják. A magnézium-alapú cementkötésű anyagok területén a magnézium-klorid-oldat keverőszerként működik a különféle termékek gyártásához használt magnézium-oxi-klorid cementhez (magnéziacement). Ezenkívül más ágazatokban is alkalmazható élelmiszer-adalékanyagként (fehérje-koaguláns), hó-olvasztószerként, hűtőközegként, porszűrőként és tűzálló anyagok alapanyagaként. A magnézium-klorid alacsony toxicitású anyag; az orális LD50 patkányokban 2800 mg/kg, és 4-5 g ember szájon át történő lenyelése hasmenést okozhat. A FAO/WHO (1994) irányelvei szerint az elfogadható napi bevitelre (ADI) nincs meghatározott határérték. A szilárd magnézium-kloridot száraz raktárban kell tárolni, hogy elkerüljük a nedvesség vagy eső okozta elfolyósodást és veszteséget; tűz esetén az oltáshoz víz használható.